Ahogy már az előző bejegyzésben is említettem, a mi örökbefogadási történetünk nem szokványos. A barátkozás során szinte végig ott ült kint velünk egy 7 hónapos Kislány. Az elején nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget, hiszen a nevelőszülők összesen öt kisgyerekről gondoskodtak.

Az egyik nap egy beszélgetés során rákérdeztünk, hogy hívják a kislányt, ki, ekkor derült ki, hogy ő a Nagy vér szerinti testvére… Közös édesanyjuk van, de más az apuka… Amikor ezt megtudtuk, teljesen lesokkolt minket. Mindkettőnk fejében, mint később kiderült, ugyanazok a gondolatok cikáztak: mi kétgyerekes család leszünk hamarosan… Aznap úgy autóztunk haza, hogy egy szót sem szóltunk egymáshoz… csak emésztgettük az információt.

Amikor ki kellett tölteni anno az adatlapot, mi beírtuk, hogy testvérpárt is örömmel vállalunk… A határozatunk is így szólt. Azt is tudtuk, hogy a szakmai szempontok szerint mi vagyunk az esélyesek a Kicsi örökbefogadására is… De januárban, amikor felhívtak telefonon, ezt senki nem említette, hogy itt várhatóan két gyerek lesz és nem egy. És tudom, hogy ezek technikai dolgok, de mi első körben egy gyerekre készültünk, és így is kezdtük el átrendezni a lakást, az életünket, így beszéltem meg a munkahelyemmel is…

Napokig tanakodtunk, hogy mit tegyünk, mi ilyenkor a jó megoldás. Végül rákérdeztünk a tanácsadónknál, hogy mik a tervek… Ekkor is meglepetés ért minket, mert nem igazán kaptunk egyenes választ. Megtudtuk, hogy a Kicsi papírjai még nincsenek meg, tehát egyelőre még nem örökbefogadható státuszú, és korai erről beszélgetni, mert most foglalkozzunk a Naggyal.

Teljesen összezavarodtunk, miközben a nevelőszülő elmesélte, hogy neki a Kicsi gyámja megígérte, hogy biztosan egy helyre fognak költözni a Lányok… Csak nekünk nem mondta ezt meg még senki konkrétan.

Miközben a Naggyal próbáltuk a kapcsolatot kialakítani, és berendeztük a gyerekszobát egy lánynak, addig folyamatosan ott lebegett felettünk, hogy itt valamikor nagy valószínűséggel két gyerek lesz… De mivel nem kaptunk biztos információt, nem mertük magunkat beleélni abba, hogy két gyerekünk lesz.

A Nagy már velünk élt, de még akkor sem kaptunk egyértelmű választ a szakszolgálattól. Talán két hónap is eltelt, amikor a szakszolgálat elmondta, hogy akkor itt a jó hír: valóban minket szemeltek ki az örökbefogadásra…

Iszonyatosan fárasztó és megterhelő volt az az időszak. Mert próbáltunk összeszokni, mint család. Közben dolgoztunk is, mert ahogy már írtam nem mentem el azonnal GYED-re, pedig azt kellett volna tennem… és mindezek közben folyamatosan ott motoszkált bennünk, hogy lehet, hogy hamarosan négyen leszünk? Fel sem tudtuk fogni.

Két hónap után, keresett meg minket hivatalosan is a szakszolgálat, hogy mi lennénk az ideális szülők. De jó hírük van, mivel mi testvérpárt jelöltünk be, így nem kell új határozat, mert a régi még érvényes a nyár közepéig. Két nap után jött a telefon, hogy mégsem, akkor kezdjük előröl a folyamatot: új környezettanulmány, új pszichológiai felmérés, új igazolások… Próbáltuk jelezni, hogy kb. 2 hónapja fogadtunk örökbe egy Kislányt, adtunk le minden papírt, de sajnos a szabály az szabály… kezdtünk mindent előröl…

Már a Naggyal közösen kellett mennünk a pszichológushoz, úgy, hogy a szabályok és a javaslatok szerint nem mondhattuk el neki, hogy miért megyünk és nem mondhattuk el neki, hogy testvére lesz… Valamint a barátkozást is úgy kellett szervezni, hogy a Nagy ne tudjon róla. A szakmai szempontok szerint a barátkozás vége felé neki is kellett volna találkoznia a Kicsivel, de mivel ugyanarról a helyről fogadtuk örökbe, így nem javasolták, hogy ő oda visszamenjen.

Tehát a Nagy előtt titkolóznunk kellett, miközben el kellett kezdeni megint átszervezni az életünket… Amikor véglegessé vált, hogy jön a második gyerek, újra bementem a munkahelyemre és jeleztem, hogy akkor bár még csak három hónap telt el, de jön a második gyerek és muszáj lesz GYED-re mennem…

Talán az egész procedúrában a bizonytalanság volt a legrosszabb és ezt egy adott ponton el is mondtam a szakszolgálatnak. Tökéletesen értem és megértem, hogy a gyerek szempontjait tartják szem előtt. De azt is látniuk kell, hogy egy különben sem szokványos helyzetben nem voltak teljesen korrektek. Sokkal jobb lett volna, ha már az elején jelzik, hogy valószínűleg két gyereket tudunk örökbe fogadni.. Mert, igaz, hogy technikai részlet, de akkor a munkahelyemen is ezt kommunikálom, erre készülünk fel. Mert akkor a lakást is így rendezzük át. És nem utolsó sorban lelkileg is erre készülünk. Nehéz volt a bizonytalanság közepette megélni az első gyerek örömét és utána nehéz volt megélni a második gyerek örömét is.

Így lettünk mi öt hónap leforgása alatt kétgyerekes család.

Folyt. köv. 😊