2019 tavaszán végeztük el, az akkor még kötelező, 40 órás örökbefogadói tanfolyamot. Azóta változott a törvény, már nem kötelező, cserébe ingyenes lett.

Az elején nem tudtuk mire számítsunk, és kisebb fenntartásokkal álltunk neki, de utólag beláttuk, hogy nagyon érdemes volt elvégezni. Persze nem tud minden helyzetre felkészíteni, de sok mindenről szó esett, amit utána hasznosítani tudtunk. Mindenkinek ajánlom, hogy végezze el, mert sok mindenről szó esik, találkozik sorstársakkal és egy kicsit jobban fel tud készülni a folyamatra… Már amennyire erre fel lehet készülni. 😊

Ha jól emlékszem, 2 hétvége alatt végzetük el a tanfolyamot. Összesen 7 pár vett részt rajta, és én az elején nagyon „féltem”, mert interaktív volt, ami bennem elég erős ellenállásokat szül… Nem vagyok egy tanfolyamos, konferenciás ember, ráadásul nem interaktív, főleg nem idegenek között. No de ez aztán hamar megváltozott.

A tanfolyam kezdetekor ki kellett tölteni egy adatlapot (amit a tényleges örökbefogadásnál is), ahol is a leendő gyermekre vonatkozó „preferenciákat” kellett beírni, kiválasztani. Ezt az adatlapos részt már akkor is elég nehezen éltük meg, miközben értettük, hogy máshogy nem lehet… Az adatlap maga nem hosszú, és csak ikszelni kell: kor, nem, betegségek, származás stb… Majd a tanfolyam után újra kitöltöttük, és láss csodát: akkor már sokkal nyitottabban, elfogadóbban. 😊

Ami talán a legjobb volt, ebben a két hétvégében, hogy velünk hasonló helyzetű, sorsú emberekkel találkozhattunk, akikkel meg tudtuk osztani a gondolatainkat, érzéseinket és láttuk, hogy nem vagyunk egyedül. Utána is tartottuk a kapcsolatot, ha nem is napi szinten, de a mai napig tudjuk a másikról, hogy mi van vele. Sőt pár párral, már gyerekestül is szoktunk találkozni.

Miket tanultunk a tanfolyamon? Nagyon röviden és tömören:

– Hogy a gyereknek már a kezdetektől kezdve el kell mondani, hogy ő örökbefogadott gyermek. Nem szabad titkolni, mindig a saját életkora szerint kell mesélni. Szerencsére ehhez már nagyon jó mesekönyvek is elérhetőek.

– Teljesen mindegy, hogy hány éves gyermeket fogadunk örökbe, mi akkor születünk meg mint család. Ez a család akkor lesz újszülött, és itt is 6 hónap szükséges ahhoz, hogy mindenki elfogadja, megszokja a változásokat, hogy összeszokjunk.

– Az első egy hónapban, mint az újszülötteknél nem javasolt a család/barátok látogatása és az első hat hónapban nem javasolt utazás sem. Az a cél, hogy a gyerek megszokja az új helyzetet és biztonságban érezhesse magát.

– A gyerek ebbe az új családba már számos veszteség után érkezik meg: elvesztette a szülő anyját, elszakították a nevelőszülőktől. Ezért nagyon nagy türelemmel, megértéssel és empátiával kell fordulni irányba.

– Mindig a gyereknek választanak családot a szakemberek és nem fordítva. Emiatt lehet az, hogy valaki aki hátrébb van a listán, előrébb kerül és valakinek pedig tovább kell várakoznia.

– Ha valaki újszülött gyermeket fogad örökbe, akkor ott a vérszerinti anyának a szüléstől számítva még 6 hét áll rendelkezésre arra, hogy meggondolja magát és mégis inkább saját maga nevelje fel a gyermekét…

– A gyermek 14 éves kora után a szakszolgálat segítségével megkeresheti a vér szerinti családját. És ez általában majdnem minden esetben meg is történik, de megnyugtattak minket, hogy soha nem fordult még elő, hogy a vér szerinti szülőket választotta volna a gyermek. Hiszen mi neveltük, mi adunk neki értékrendet, mi vagyunk a családja. És igenis, támogatni kell abban, hogy megkereshesse a családját, ettől tiltani nem szabad. Biztosan lesznek itt majd még nehéz pillanataink…

Olyan szempontból is jó volt a tanfolyam, hogy több dokumentumfilmet is megnéztünk magáról a folyamatról, valamint találkoztunk nevelőszülőkkel és örökbefogadó szülőkkel.

A végére bennünk is sok minden rendeződött, legalábbis, akkor így gondoltuk… .:) Végül úgy döntöttünk, hogy 0-3 év közötti gyermeket kívánunk örökbe fogadni, lehet testvérpár is, származásra nem tettünk kikötést és csak az olyan súlyos betegségeket zártuk ki, amiket mi magunk nem tudtunk volna kezelni (pl. súlyos fogyatékosság). És még egy fontos szempont volt: ha valamelyikünk szigorúbb volt bizonyos kérdésben, akkor azt elfogadtuk és nem akartuk a másik véleményét „fellazítani”.

A tanfolyam sikeres elvégzése után 2019. júniusában megkaptuk a végső határozatunkat, hogy alkalmasak vagyunk és kezdetét vette a várakozás. De ez inkább technikai várakozás volt, tudtuk, hogy valamikor sorra fogunk kerülni, de nem tudtuk, hogy mikor. Így ugyanúgy éltük az életünket, mint előtte. Mi nem rendeztük be a gyerekszobát, hiszen azt sem tudtuk, hogy fiú vagy lány, újszülött vagy 2 éves… Tehát azon kívül, hogy néha megkérdeztük, hogy hányadikak vagyunk a listán, nem csináltunk semmi mást. Ami talán őrjítő volt ebben, hogy minden egyes telefonhíváskor azt hallgattuk, hogy húúú már nincs messze, már nagyon jó helyen álltok, most már hamarosan…

Na ez a hamarosan konkrétan 3 év lett…