A Telex oldalán jelent meg az alábbi írás: https://telex.hu/komplex/2023/01/10/ket-napjuk-volt-osszepakolni-a-gyerek-eletet, mely egy örökbefogadás előtt álló kisfiú kálváriájáról ír.

Mivel nem ismerem a szereplőket, nem ismerem a történetet, így nem akarok véleményt formálni az eljárásról. Ami miatt billentyűzetet ragadtam, az az, hogy a közösségi médiában irdatlan mértékű támadást kap az érintett szakszolgálat. Mint minden szakmában, így itt is biztosan vannak hibák, de nem tartom jogosnak és fairnek, hogy ez alapján ítélik meg a magyarországi örökbefogadás helyzetét.

Mivel mi is nemrégiben fogadtunk örökbe, így én pont az ellenkezőjéről tudok beszámolni. Mindig volt aki támogatott minket, mindig volt szakember, akitől tudtunk kérdezni, mindig-minden kérdésünkre, aggályunkra kaptunk választ. Persze menetközben néha nekünk is elegünk volt, vagy úgy éreztük, hogy nem elegendő a figyelem, de összességében csak pozitív tapasztalatunk volt. Volt, hogy éjjel sírva hívtam a tanácsadót, mert annyira nem tudtuk megoldani a helyzetet… És ő ott volt, segített.

Ráadásul a mi nevelőszülőink is szerették volna örökbe fogadni a Lányokat, de ők sem kaptak erre engedélyt… Így jóval bonyolultabb, összetettebb volt a mi folyamatunk, sok sírással, lemondással, egymás megértésével és elfogadásával. DE mindig volt ott szakember, mind a nevelőszülő, mind a mi számunkra.

Hogy a rendszer túlterhelt? Igen. Kevés a szakember? Igen. Kaphatnának a nevelőszülők alaposabb képzést. Biztosan. De könyörgöm ne egy egyedi esetből ítéljük meg egy teljes rendszer működését vagy hibáit. És a támadások,  köpködések nem viszik előre a rendszert, az nem segít fejlődni, tanulni. Biztos, hogy vannak rendszerszintű problémák, de abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan szervezetek, szakemberek, akik türelemmel, hozzáértéssel el tudnának érni változásokat és előre tudnák mozdítani a hazai örökbefogadás helyzetét. A támadás nem egy jó kiindulási alap. Lehet, hogy az is célravezető lenne, ha a média pedig néha, pozitív példákat is bemutatna. Hiszen az éremnek mindig két oldala van…